Tablóavatás a Kölcseyben

Szerda délben, a nagyszünetben tartották a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban a végzősök tablójának leleplezését.

Hagyomány a tablókészítés és hagyomány a Kölcseyben, hogy kicsit ünnepélyesebb keretek között leplezik le a végzősök és tanáraik képeit tartalmazó nagy közös tablót. Erre szerda délben, a nagyszünetben került sor. A végzős osztályok tagjai az első emeleten, a tanári közelében gyűltek össze, ugyanis ott helyezték el az elkészült képes emléket.

A diákokhoz Téglás József magyartanár szólt, aki felelevenítette a tablókészítés hagyományát. Elmondta: az emlékhagyás vágya egyidős az emberiséggel, egy velünk született tulajdonság. Az első tablót 1894-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen készítették, azóta vált népszerűvé a szokás, hogy azok, akiket hosszabb vagy rövidebb ideig valamilyen közös cél összeköt, ennek elérésekor közös tablót készítenek.

A most leleplezett az iskola épületének a falain elhelyezett emlékek közül a negyvenhatodik. Az iskolában töltött idő egy kiragadott illanatát örökíti meg, amely mindig emlékezteti majd a tanulókat: az Alma Mater 4 vagy akár 8 éven keresztül is egy olyan hely volt, amely óvta és felkészítette őket az előttük álló útra.

A tablóra felkerült az évfolyam közös mottója is: "Ma iszonyú nagy hit van bennem, hogy a kóválygó felhőknek is útja van, s minden léptem után nyomot hagyok." (Dsida Jenő)